2015. október 14., szerda

Szept 1 #2

„-Ő törte el tavaly a deszkámat- köptem nevetve…”
…mire Ricsi is elvigyorodott.
-Jössz az udvarra?- kérdezte meg tőle is, mire ő rábólintott, így négyen indultunk el az udvarra, mind a négyünk kezében ott lógott a deszka, és Ricsiéket felismerve a diákok hátrafordultak. Mi Krisszel végig hülyültük az utat az udvarig, de ott visszavettem, mert hirtelen mindenki minket kezdett nézni, Ricsi, aki legelöl ment, megtorpant egy pillanatra, majd megtalálva a srácokat, elindult feléjük, mi meg, mint valami hűséges kutyák, követtük. Következő pillanatban, összenéztem Krisszel, és csendben egyetértettünk, mire nekifutottam és felugrottam Ricsi hátára, aki megtorpant, majd nevetve elkapta a lábaimat és indult tovább. Krisz, és Matyi mögöttünk összeröhögtek, és gyorsan beértek minket, így egy sorban mentünk. Vagyis mentek, és én utaztam. Az udvaron még mindig sokan néztek, de nem tudott érdekelni. Ez az első napom. Még szép, hogy jól érzem magam. Mikor odaértünk a srácokhoz, nevetve köszöntöttek, én meg leugrottam a bátyámról, hogy le tudjon velük pacsizni. Miután a két srác, Ricsi és Krisz, köszöntött mindenkit, érdeklődve fordultak felénk, majd mikor engem felismertek, Gábor, a „jófejsrácsrác”, odaugrott, és összeborzolta a hajam, szerintem annak reményében, hogy sikongatni fogok, de én csak rávillantottam egy mosolyt, és elfordultam. Nem voltunk sokan, max tízen, de mivel elkezdtek hülyülni, az egész udvar tőlünk zengett. Matyit gyorsan bemutattam, és nem kellett nagyon félteni, mert azonnal beszállt az ökörködésbe. Hangoskodásunkat a csengő zavarta meg, így Matyival egyszerre indultunk el a terem felé. A többiek még maradtak egy kicsit, nem vették sietősre a figurát.
- Hogyhogy ennyire ismered őket?- fordult felém a folyosón Matyi, mikor már beértünk az épületbe.
- A bátyám haverjai, és nem mellesleg deszkások, és ugyanoda járnak szinte mind, mint ahova mi.- válaszoltam, majd gyorsan belekapaszkodtam a karjába, mert egy felsőbb éves nagyon igyekezett valahová, és nem sikerült kikerülnie.
-Paraszt…- motyogtam.
- Visszatérve, miért, hova jártok?- kérdezte.
- NH Skateclub- válaszoltam vidáman, és felléptem az utolsó lépcsőfokra.
- Akkor nincs messze a bázisotok tőlünk- nézett rám meglepetten Matyi.
- Nemtudom, hova jársz, de ha tippelnem kéne, akkor a…- gondolkoztam el egy picit- PSP Buda.
- Talált süllyedt- vigyorgott rám, majd előreengedett, hogy én lépjek be előbb a terembe, ahol mindenki már a helyén ült, és már Klára tanárnő is bent volt.
- Merre jártatok báránykák?- kérdezte az ofő.
- Lent az udvaron- válaszoltam, miközben leültünk, és nem tudom, de valami ösztönös reflex miatt mind a ketten egyszerre tettük fel a lábunkat az asztal mellett pihenő deszkáinkra.
- Csak így kettecskén?- fordult hátra Balázs. Vagy Bence…
- Van egy bátyám… Járt már itt- vágtam rá.
- Tényleg, itt egy Kis Ricsi- mosolyodott el fáradtan a tanárnő.
- Tudja tanárnéni, egy csomóan mondták már, hogy mi mennyire hasonlítunk a tesómmal…- mondtam, és figyeltem a reakciót, ami egy nevetés volt.
- Remélem, azért annyira nem. De folytassuk is. Ki jön?
- Én- jött ki magabiztosan egy szőke hullámos hajú lány.- Puskás Luca vagyok, nem kell megkérdezni, Puskás Peti az apukám…- jegyezte meg, én meg zavartan néztem körbe, és még jó néhány érdekes tekintettel találkoztam. Ezt senki nem akarta megkérdezni.- Hobbim az evés, mindent meg szeretek kóstolni. 15 vagyok.- fejezte be.
- Khmm… Köszönjük, következő- szólította volna az ofő a kövit, de ő már felállt és elindult kifelé.
- Sziasztok, Kásás Kinga vagyok…- kezdte, de egy közbeszólás megakasztotta, ami az elöttem ülő Danitól jött.
- KáKá- szemtelenkedett, mire az ofő rászólt, mi meg elkezdtünk röhögni a KáKán.
- Dániel!- fenyegetőzött Klára néni, Kinga meg ,meg sem rezzent, csak mondta a magáét.
- Nagyon vicces Tassi- vigyorgott erőltetetten, amitől nekem már megint röhögnöm kellett, és Matyira nézve neki is hasonló problémái lehettek, míg Daninak rázkódott a válla a visszafolytott nevetéstől. – Szeretek futni, és tizennégy vagyok.
- Köszönjük.- mosolygott rá a lányra az ofő, és kicsit megrovóan pillantott Danira, mire hátrafordulva az ikrek lepacsiztak vele.
- Sziasztok, Alexa vagyok- hallottunk a tábla felől egy nagyon halk bemutatkozást, mire az egyik Szabó reagált is.
- Szia Alexa- üvöltötte a bal oldalon ülő iker, mire kiszakadt az eddig visszafolytott röhögés. Ahogy észrevettem az ajtófelöli padsoron kívül mindenki szakadt a röhögéstől, talán Kittit kivéve, de ő is mosolygott, a táblánál ácsorgó Alexa meg szerintem megilyedt.
- Bence!!- rótta meg a neveletlen beszólást az ofő.
- Tessék?- kérdezte ártatlanul, de azért vigyorogva a jobb oldali iker, aki nem csinált semmit.
- Akkor Balázs! Ne piszkáljátok az osztálytársaitokat. Alexa, kérlek folytasd.
-  Rajzolni szeretek. Tizenöt múltam nyáron.- hadarta el, majd visszasietett a helyére a kicsit kövérkésebb, rövid barna hajú lány. Picit sajnáltam, ezért előrepisszegtem Balázsnak, amíg a következő bemutatkozó kiment, mire a srác hátrafordult.
- Mivan?- kérdezte kultúráltan.
- Kérj tőle bocsánatot.- suttogtam.
- Minek? Kér a halál- szólt vissza, majd kacsintott egyet, és bólintott. Akkor most mivan? Felőlem, megrántottam a vállam, és előre figyeltem ismét, és szerencsére nem maradtam le semmiről.
- Level Enikő volnék, és légyszi Dani, kímélj meg a vicctől, nyolc évben hat iskolába jártam, megkaptam már elégszer- előzte meg a beszólást, mire Dani vigyorogva bólintott.- Tizenöt vagyok, versenyszerűen teniszezem.- fejezte be.
- Oké, készen vagyunk. Most egy játékot szeretnék veletek játszani.- mondta az ofő, amivel valamiért mindenki figyelmét felkeltette. – Az a lényeg, hogy Márk kezdi, és el kell mondania a neveket az osztályban. Ha nem biztos, hogy ő az, vagy megakadsz, a következő kezdi elölről. Ha pedig hibátlanul elmondtad, akkor is a következő jön. Értve?
- Igen. – válaszolta Márk bizonytalanul. – Márk vagyok, ő Áron mögöttünk… Kitti, mögötte, Máté, és Csanád, ott elöl, Bence, és Balázs- mondta, eddig hibátlanul, de az ikrek felhördültek, de közben vigyorogtak.
- Én vagyok Balázs- kezdte az egyik,
- Én vagyok Bence- mondta a másik.- Nem ért, összekevert minket.
- Jó, akkor Áron, kezd elölről- legyintett mosolyogva az ofő.
- Oké… akkor ugye Márk, Én, azaz Áron, mögöttünk Kitti, aztán Márk, Csanáddal, mellettem Balázs- mondta ki félve, mire az említett elvigyorodott- és odébb Bence. Mögöttük Tomi, vele Dani, és mögöttük Matyi, és Rebeka. Az utolsó padban pedig…- gondolkozott erősen, de nem ugrott be neki.
- Zsombor- intett a barna hajú srác mögöttem.
- Ajj… bocsi-Áron.
- Tanárnő ez kezd unalmas lenni- kiabálta be Dani, mire az ikrek helyeselni kezdtek.
- Nem játszuk, inkább azt, hogy mindenki mesél valamit, ami szerinte érdekes, és vele történt meg?- vetettem fel az ötletet, mert már nem volt vicces a játék.
- De, ha ezt akarjátok, felőlem- ment bele az ofő gyorsan. – Akkor most kezdje Enikő.
- Jó. Amikor hetedik év elején megismerkedtem az osztályommal, akkor is új voltam, mindenki a nevemen röhögött, és onnantól már nem igazán árultam el a vezetéknevemet. Ennyi lenne. Elég? - mesélt egy gyorsat.
- Persze- válaszolt az ofő, mire az ő padsoruk elejéből halk zúgolódás hallatszott, de senki nem foglalkozott vele.  – Alexa?
- Hát…izé. Passzolhatok?- kérdezte félénken.
- Persze, ez csak egy játék- válaszolt kedvesen az ofő, és az első padban ülő lányokra nézett.
- Én a nyáron voltam egy buliban, és ott találkoztam a By The Way- el, és egy csomó híres előadóval, persze apukámnak köszönhetően többször is találkoztam már híres emberrel, csak most ezt tudtam mondani.- nagyképűsködött Luca.
- Gondolom ez volt a nyarad egyetlen programja- jegyezte meg a szinte mellette ülő Bence, mire megint röhögtünk.
- Nem hiszem, hogy ezt überelni tudod- vágott vissza Luca, mi meg csak figyeltünk, hogy mi is fog ebből kisülni. Még az ofő sem állította le őket.
- Na figyelj. Első hét a nyári szünetben, semmittevés felsőfokon. Utána való hét, Kézilabda meccs, amit megnyertünk- kezdte el sorolni a nyarát, és a helyezésnél magára, és Balázsra mutatott, mire mi elmosolyodtunk. – haza, aztán lazulás a haverokkal. Egy hét horvátország a haverunkkal, és a nővérével, úgy köbö huszan voltunk egy nyaralóban. Szerintem eddig elég mesélnem, nem?- fejezte be, mi meg jót nevettünk Luca elképedt arcán.
- Jólvan nagyszájkapitány- kezdte KáKá, mire Dani is érdeklődve fordult oda. – Én futóversenyeken jártam, és a szülimmel leutaztunk két hétre egyiptomba. Ott megismerkedtem egy amerikai fiúval, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. A volt osztálytársaimmal elmentünk egy nagyot bulizni a Kék Ló-ba (szerk. megj: Ez egy itt kitalált pesti szórakozóhely, elektronikus zenét részesítik ott előnyben. Nagyon népszerű. Ismétlem, KITALÁLT), és a nyár végén pedig minden nap a strandon voltam. Ehhez mit szólsz?- Kérdezte felengzősen, de mikor Szabóék csak egyszerűen kiröhögték, mert az ő nyaruk sokkal királyabb volt, lehervadt az arcárol a fellengzős mosoly.
- Tanárnéni? Akkor most én jövök?- kérdezte nyávogva Balázs, mire még jobban elkezdtünk röhögni, de pont megszólalt a csengő, így erre már nem kaphattunk választ.
- Jónapot Klára néni!- kiáltott rá a kifelé tartó ofőnkre az éppen befelé tartó Ricsi.
- Ahh- sóhajtott az osztályfőnökünk, és inkább kiment, míg Krisz és Gábor Ricsi után jöttek. Megjegyzem röhögve.
- MERT NEKED ANNYIRA ÉRDEKES LEHETETT A NYARAD- hallottam Luca ordítását, nem messziről, mire az épp bejövő srácok is a vitát kezdték el figyelni.
- HÁT AZ BIZTOS, HOGY ÉRDEKESEBB, MINT A TIÉD- reagálta le szintén ordítással az egyik Szabó.
- MOST MIT VAGY ÚGY ODA?? LÓGTÁL, ÉS SZINTE SEMMIT SEM CSINÁLTÁL- ordított Kinga is, mire épp a másik Szabó ordított vissza.
- AZÉRT NEM HINNÉM, HOGY EGY AUSZTRIAI ELSŐ HELY, SEMMI, DE HA TE IS MEGCSINÁLTAD MONDHATOD- Ricsiék érdeklődve figyelték a vitát, mint mindenki, az osztályban, de ezt a mozizást megzavarta a nő, akitől reggel az „eligazítást” kaptuk. De rég is volt…
- Mi ez az ordítás??- kérdezte, és őt észrevéve Krisszék eszeveszett menekülésbe kezdtek, de nehéz lett volna észrevétlenül kijutniuk, tekintve, hogy a hölgy az ajtóban állt, így pont elé szaladtak, aki , miután megismerte őket, még mérgesebb lett.- Ti hárman!!! Ha még egyszer meglátom, hogy átfestettétek az öltözőszekrényeteket, le fogjátok suvickolni az összeset egy délután alkalmával!!
- Elnézést, titkárasszony, de miről is beszél?- próbálkozott Krisz, az osztály pedig megdöbbenve figyelte akcióját.
- Ne próbálj meg átverni gyerek!! Már tavaly is nagyon sok panasz érkezett rátok.
- Bocsánat, de szerintem összekever valakivel- szállt be most már Ricsi is.
- Titeket kerestelek ám, nem vertek át!- bizopnygatta a titkárnő, de már ő sem volt olyan biztos a dolgában.
- Nem véletlen a C- osztályosokra tetszik gondolni?- kérdezte Gábor, megjátszott ártatlansággal.
- De , nem ti vagytok azok?- gyanakodott a hölgy, mi meg visszafolytott lélegzettel vártunk.
- Nem, tetszik tudni, én Károly vagyok, ő  Máté, és ő László.- „mutatkozott” be Ricsi, mi meg Matyival elkezdtünk fulldokolni a röhögéstől, mire Krisz , azaz László, Ránk pillantott, és próbált komolyan nézni, de nem igazán ment neki, az arcunkat látva.
- Akkor elnézést.- mondta a szemüveges titkárnő, és a haját igazgatva kisietett a teremből, mire mindenki tapsolni kezdett, Matyi még füttyögött is. A három srác meghajolt, majd lepacsiztak az ikrekkel, akik gratulációkkal halmozták el őket.
- A banyával vigyázzatok! Allergiás az öltözőszekrényekre, és a sportolókat is gyűlöli.- oktatott minket Ricsi, miközben fél karral átölelt.
- Jártok?- csillant fel hirtelen Luca szeme, mire mi összenéztünk Ricsivel, és Krisz, Matyi, és Gábor is velünk kezdett el irtó hangosan röhögni. – Mivan?
- Se…Semmi- mondtam a nevetéstől el-elcsukló hangon, miközben Matyi nem bírta abbahagyni, és folyton rázkódott a válla. – Nem járunk.
- Miért is gondoltam volna, hogy egy ilyen helyes fiú járna veled…- kezdte Luca, de úgy, hogy csak a nevemet tudja… ez nem komplett.
- Szerintem most állj le a szarkavarással, egy olyan emberről, akiről maximum a nevét tudod.- komolyodott el hirtelen Krisz, mire mindenki elég csúnyán nézett a lányra, de a segítségére sietett Kinga.
- Most mit vagytok úgy oda? Nem is mondott semmit- védte Lucát. Mindenki körülöttünk állt, és volt, aki ma még nem is igazán beszélt, de ott volt.
 - Hát, nem kéne a legjobb barátomat oltogatni, úgy, hogy most teszed be életedben másodszorra a lábad a suliba, de már is beszólogatsz - osztotta ki Krisz, és mint végszóra, becsengettek, így a felsőbb éveseink kivonultak, és mindenki szép lassan a helyére szállingózott.
A következő óra nem telt érdekesen, nem folytattuk a nyári sztorizgatást, mert meg kellett beszélni egy csomó mindent, de azért jól elvoltunk. Szünetben a három jómadár ismét bejött, de most a cuccaikat is hozták, amit meg is érdeklődtem, hogy minek.
-Elengedtek minket utolsóról, és gondoltuk, beülünk hozzátok. Klára néni úgyis szeret minket.
-Felőlem- vontam vállat, és tovább beszélgettem a mögöttem ülő Zsomborral. Tök jófej.  Mikor az ofő benyitott, kérdőn nézett a három tizenegyedikesre a termünkben, de aztán rögtön felismerte őket, így csak legyintve bejött.
-Most egy nagyon fontos dolgot kéne megbeszélnünk. Az iskolában hagyományok a testvérosztályok, így minden kilencedik osztálynak a tizenegyedik osztály a testvérosztálya. Nektek a 11/C lett, akik közül három itt is van. Namost. Az évfolyamnak lesz egy gólyatábora jövőhét szerdától hétfő estig. – mikor ezt mondta, mindenki beszélgetni kezdett, és pillanatok alatt hangzavar lett. – DE- emelte fel a hangját az ofő, mire elhalkultunk- Tominak hála, akinek már két bátyja is ide járt, a szülei felejánlották, hogy töltsetek most péntektől a gólyatábor szerdájáig a balatoni nyaralójukban, nem messze a tábortól. Ezt gyorsan, holnapra el kéne dönteni, mivel nincs sok időnk. Ha az osztály háromnegyede belemeg, azaz- itt végzett egy kis fejmatekot- 12 ember jön, akkor már megyünk. Ezt holnapra beszéljétek meg, valamint most jelentkezzen, aki nem akar biztos, hogy menni? – erre a kérdésre senki nem tette fel a kezét, mindenki csak nézte a többieket, kivéve engem, mert én Krisszel szemeztem. Annyi volt, hogy mivel ők elhelyezkedtek az osztályban maradt üres helyeken, Krisz mögém, Zsombor mellé, Ricsi Enikő mellé, és tulajdonképpen mellém is ült, míg Gábor Kitti mellé ült be valamiért. Krisz azzal szórakozott, hogy a székemet rugdosta. Én meg hátrafordultam, ő rámnézett, és visszafordultam. ezt játszottuk. - Mindenki jön?
- Igen, de lesz ott skatepark, vagy ne hozzunk deszkát?- kérdezte meg Dani.
- Van, nem messze a háztól. Van egy nagy sportpálya is, kapukkal- válaszolt Tomi.

- A golyatáborról annyit, hogy…

2 megjegyzés:

  1. Oké... Most találtam rá a blogra, és egyáltalán nem bántam meg! Óóóóóóóóó nagyon jó!!! :DDD És mi van a gólyatáborral?!!! Nemár :"D Ez kegyetlenség :"D Itt abbahagyni :"D :( Na! Várom a következő réészt ☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Örülök, hogy idetaláltál, és hogy megfogott. Ezzel a komival feldobtad az estém. Igyekszem a Kövi résszel, addig is, Bocsi, hogy megvárakoztattalak ;)

      Törlés